A kenyér minden étkezés alapja. Naponta többször is esszük, nem mindegy, hogy segíti-e az egészségünket, vagy nem. Az biztos, hogy a finomliszt és a gyári kenyerekhez hozzáadott rengeteg állományjavító és egyéb adalékanyag nem segíti.
Nagyon jó érzés a saját kenyerünket sütni és utána enni, mert tudjuk, mi van benne pontosan. Ezt a receptet az interneten talált egyik receptből alakítottam át. Főleg az ragadott meg benne, hogy jénaiban lehet sütni, nagyon egyszerű, és ugyanabban a jénaiban tárolva egy hétig kiváló kenyered van. Ha nem vagy a "csúnya és finom" lelkes híve, és a konyhában is jobban érzed magad, mint én, akkor az enyémnél lényegesen szebb változatokat fogsz készíteni!
Kísérletezz bátran. Azt biztosan mondhatom, hogy nulla finomliszttel is lehet jó kenyeret sütni! Először fele-fele arányban próbálkoztam, utána 30-20 a teljes kiőrlésű javára, végül vérszemet kaptam, és a finomlisztet kihagytam, úgy ahogy van.
A kész kenyér héja nagyon kemény, hegyes késsel kell beleszúrni a felvágáshoz, de jénaiban fedő alatt tárolva hamar megpuhul. A belseje mindig nagyon kellemes állagú.
Egyik edzőtársam szerint még jobb, ha kovásszal dolgozunk. Szerintem is, csak ahhoz megint idő, figyelem és türelem, valamint affinitás szükséges. Nekem egyik sincs. Mindig az egyszerű, legkevesebb munkával és eszközzel elkészíthető, és főleg egészséges ételeket keresem.
Ha Neked van érzéked a kulináriához, akkor próbáld a kovászt!
A recept
Hozzávalók: fél kiló teljes kiőrlésű búzaliszt, 2,5 dkg élesztő, pici cukor a felfuttatáshoz, 2-3 evőkanál olaj, egy csapott teáskanál só, víz.
Teljes kiőrlésű rozsliszttel is volt egy próbálkozásom. Valószínű, kevernem kellett volna másféle liszttel is, hogy élvezetes legyen az eredmény. Én így is megeszem, nem arról van szó, de inkább maradok a teljes kiőrlésű búzalisztnél, egyelőre legalábbis.
Az élesztőt felfuttatom a cukrozott vízben. A cukor csak annyi legyen, amennyi az élesztőnek kell, kísérletezz, mi az a legkevesebb mennyiség, amivel még felfut. Én kb. fél teáskanál cukrot használok, de lehet, hogy kevesebb is elég lenne. Mindenesetre a cukor javát biztosan elfogyasztja az élesztő, a maradék pedig, egy hétre elosztva, tényleg nem sok vizet zavar.
Elkeverem a sót a liszttel, hozzáöntöm az olajat és az élesztőt. Hozzáadok további annyi vizet, hogy gyúrható tésztát kapjak. Kicsit meggyúrom. Minél tovább gyúrod, annál finomabb lesz a tészta. Én szeretem a durva texturát, ezért nem viszem túlzásba.
A tésztát vizes konyharuhával lefedett tálban kelesztem, nagyjából 2 órahosszat. Ha van időm, tovább is.
Ha megkelt, bekapcsolom a sütőt, és beteszek a sütőrács alá vizet egy alkalmas edényben. A víz azért kell, hogy gőztérben süljön a kenyér, akkor nem szárad ki.
A tésztát még egyszer kicsit átdolgozom, cipó alakúra formázom, és beteszem a kivajazott és lisztezett aljú jénaiba. Csíkokat húzok késsel a tetejére, utána ecsettel vízzel átkenem a tetejét. Ráteszem a jénai tetőt, és 15 percig még kelesztem.
A sütőbe fedő nélkül megy, magas hőmérsékletre. A kenyér illata jelzi, meddig kell sütni, az idő mindig függ a sütő típusától. Én kb. egy óra múlva szoktam kivenni. A sütés optimumát mindenkinek magának kell kitapasztalnia, ezt nem lehet megúszni.
